Egész délelőtt folyamatosan csörög a telefon a rendelőben.

Az elmúlt időszakban nagyon sokat gondolkodtam azon, mi is az egy munkahelyben, ami motivál. Egyrészt, mert keresem a motivációt, másrészt mert állandóan kérdezik. :) Amikor valamije megvan az embernek, nem nagyon értékeli vagy veszi azt észre, mit jelent számára - amikor viszont annak a valaminek a hiányát érzi, sokkal jobban meg tudja fogalmazni azt, ami hiányzik neki, amire szüksége van. A következő pár sorban erről szóló, szubjektív (pillanatnyi életkép alapján kivetített) elmélkedésemet olvashatjátok. 

Nap mint nap látom, ahogy épül a magasugró torony a Batthyány tér közelében, vagy a Lánchíd pesti hídfőjénél a grandiózus színpad a nyitóünnepségre. Figyelem a híreket, az interjúkat az úszókkal, szembejönnek az esemény reklámjai a taxikon és látom a Katinkával, Cseh Lacival vagy épp Kapás Bogival hirdetett termékek reklámjait. Körbevesz minket a várakozás, a készülődés, a nemzeti "örüljünk és szurkoljunk" együtt hangulat, ugyanakkor valamiért mégsem felhőtlen az örömöm. Pedig a sportág szerelmese és egykori űzője vagyok több, mint 17 éve. Hazai rendezésű vizes-vb szubjektív véleménye következik.