Gabrielle

Néznivaló ajánlatok

2017. február 22. - bgabrielle

Hónapról-hónapra szeretnék majd egy "havi kedvencek" stílusú bejegyzést hozni különböző témakörökben. Februárra néhány néznivaló ajánlatot hoztam, azaz ehavi film-, sorozat- és színházélményről fogok Nektek írni, hátha van, ami Nektek is megtetszik és kedvet kaptok ahhoz, hogy megnézzétek! :) Ha Ti is láttatok valami jót mostanában, akkor osszátok meg velünk!

Captain Fantastic

captain_fantastic_ver2_xlg.jpg

A Captain Fantastic abszolút nem vígjáték és nem is túl szívmelengető szerintem, de nagyon tanulságos és gondolatébresztő történet. A filmben egy család életét ismerhetjük meg, akik a civilizációtól elzártan, egy erdőben élnek. A szülők döntöttek így, hogy gyerekeiket megóvják a káros világ még károsabb hatásaitól, és megteremtenek egy teljesen más jellegű, a külvilágtól elzárt környezetet nekik. A gyerekek szigorú napirend szerint éltek az erdőben, ahol apjuk és anyjuk voltak tanítóik. Rengeteget mozogtak, olvastak, játszottak, megtanultak nagyon sok olyan dolgot, amire a túléléshez szükségük lehet, és olyan elméleti tudást szereztek, amivel saját korosztályukat is bőven megelőzték a „civilizált” világból. Egy nap azonban a gyermekek édesanyja elhunyt, és a gyerekekben napról-napra megkérdőjeleződött az elzárt világi lét létjogosultsága. Amikor anyjuk temetésére utaztak be a városba, a gyerekek olyan dolgokkal szembesültek, amikkel korábban még sosem: a fiatal felnőtt fiú nem nagyon tudott kommunikálni lányokkal, nem tudott korának megfelelően viselkedni velük; nem hallottak még sosem a kóláról; az erdei életmód miatt rengeteg testi sérülésük volt; ezek mellett számos olyan dologgal találkoztak, amiknek a létezéséről sem tudtak és amikkel szemben hátrányban voltak a civilizációban élő társaikhoz képest. A világ egyre jobban kitárult előttük és el kezdtek szembefordulni saját apjukkal és hibáztatni őt lemaradásukért, illetve anyjuk haláláért. A filmben az ő családi történetüket ismerhetjük meg, ahogy az elzárt erdei létből a gyerekek és az apa is szépen lassan kiábrándul, belátva annak hátrányait az előnyeihez képest. Nagyon elgondolkodtató szerintem ez az egész, hiszen a szülők csak jót akartak a gyerekeknek a „rossz” világtól való távol tartással, ugyanakkor ezzel meg sok más szempontból rosszat is okoztak nekik. Izgalmas, ahogy egyre jobban kibontakozik az ő kis életük, ahogy küzdenek önmagukért és egymásért is. A filmben gyönyörűek a képek és a színészek is nagyon jók – az apuka szerepében Viggo Mortensen, akit a filmbeli szerepéért idén Oscar-díjra is jelöltek!

Jövőre, Veled, Itt!

jvi.jpgSokszor láttam már az Operettszínház háromszemélyes darabját, amely egy nagyon meghitt, kis teremben játszódik, ahová mindössze 100 néző fér be, 1-2 méterre a színpadtól ülve. Már ez a környezet is teljesen más színházélményt ad, mint a megszokott, nagy színpadi díszlettel rendelkező kőszínházi darabok, hiszen a színészek rezdülését néhány méterről figyelhetjük, és nagyon sok olyan dolgot észrevehetünk, amit a kőszínházi darabok esetében nem. A díszlet visszafogott, a darab musical, de mindössze két zongorista kíséri az énekeseket, nincsen semmi zenekar vagy elektronikus aláfestés. A környezet mellett véleményem szerint a történet is egészen magával ragadó: a két főszereplő, Doris és George történetét a házvezetőnő „tolmácsolásával” ismerhetjük meg. Ők azok, akik minden évben, saját munkájukat, családjukat hátrahagyva, évente egy hétvégén egyszer házasságtörést követnek el. Házasságtörést. És akkor persze jogosan felmerül a kérdés, hogy miért szeretem én ezt és miért nevezem ezt a történetet magával ragadónak.. A házasságtörés (a darabban így nevezik) az egyik olyan dolog, amit a legnagyobb mértékben elítélek, ugyanakkor az ő történetükben ezt a néző el is felejti, hiszen a kezdeti percek után már csak egy férfi és egy nő életét, szerelmét látja, és drukkol nekik, hogy boldogok legyenek. Minden jelenet más-más évbe repíti a szereplőket, más-más problémával küzdenek az adott koruknak megfelelően (terhesség, impotencia, öregedés, stb.), és ezek még emberibbé, még közelebbivé teszik a történetet. Kicsit beleláthatunk abba, mit érezhetnek a „házasságtörők” vagy mivel küzdhetnek a 45 éves nők, milyen nehézségei lehetnek egy családfenntartónak és ezektől olyan magunkénak érezhetjük az ő történetüket. Az előadás tele van érzelmekkel, az egyik pillanatban még a nevetéstől folyik a könnyünk, a másik pillanatban viszont már a szomorúságtól. Visszaadni talán nem is lehet elég jól, én azt mondom, nagyon érdemes megnézni ezt a darabot!

This is us – Rólunk szól

thisisus01.jpg

Amerikában jelenleg is futó, még az első évadnál tartó sorozatot kezdtünk el nézni. Elsőre nagyon kis együgyűnek, egyszerűnek tűnhet, hiszen nem egy kitalált korban vagy világban, nem hatalmas kosztümös díszletek között játszódik a történet, hanem tényleg olyan hétköznapi, mint amilyenek mi vagyunk – és pont emiatt a hétköznapiság miatt olyan sokszínű, mint amilyenek mi vagyunk. Azt mondják, hogy ez a sorozat úgy ülteti le az amerikai tévénézőket a tévék elé, mint anno a Dallas. :D A történet elején megismerhetünk egy fehér bőrű, tipikus amerikai fiatal párt, ahol a nő hármasikreket vár. Sajnos az egyik baba nem élve születik, és azért, hogy végül mégiscsak öten hagyhassák el egy családként a kórházat, örökbe fogadnak egy, a kórházba behozott fekete bőrű kis csecsemőt. A sorozat részei lényegében a három testvér, azaz az egészségesen megszületett ikerpár és az örökbefogadott fekete csecsemő életét ismerteti meg a nézővel: folyamatosan ugrálunk az időben, és párhuzamosan ismerhetjük meg a három testvér felnőtt életét, a szüleikkel való kapcsolatát és a három kisgyermek életét, egymáshoz való viszonyukat. Mondanom sem kell, mennyi probléma, ellenszenv és irigység születik abból, hogy az egyik testvér fekete bőrű és adoptált. Milyen nehéz lehet a néger kisfiúnak, amiért társai sokszor kirekesztik, nincs körülötte hozzá hasonló fekete férfi példakép, és fogalma sincs, ki az apukája. De ez csak egy problémakör a sok közül. Említhetném a testvérek közül a duci kislányt, aki folyamatosan a túlsúlyával és azzal küzd, hogy két fiústestvérét megbékítse. Ugyanis az ikrek közül a fehér bőrű fiúcska irigykedik a feketére, és ebből folyamatos verekedések törnek ki - és ezek a problémák természetesen a felnőttkorukra is kihatnak, ahol további nehézségek is várnak rájuk. Nagyon érdekesen csavarják a történetet és a szálakat, mégis emberi és természetes az egész. Én nagyon megkedveltem, ezért bátran ajánlom Mindenkinek, aki egy szórakoztató, amerikai, ugyanakkor komolyabb történetet szeretne megismerni, rengeteg olyan problémafelvetéssel, ami bármelyikünk életében jelen lehet, és amivel rengetegen küzdünk a mindennapokban!

Üdv, Gabrielle

A bejegyzés trackback címe:

https://gabrielle.blog.hu/api/trackback/id/tr8712283317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása