Picit talán bugyutának is tűnik a kérdés, hiszen Budapest a fővárosa annak az országnak, ahol élek születésem óta, és mivel mindenkinek van egy képe hazánk fővárosáról, evidensek tűnhet, hogy én is azon többséghez tartozom, aki csodálja a magyar fővárost, ugyanakkor szerettem volna írni néhány gondolatot arról, miért és mit szeretek Budapestben.

Budapesttől nem messze, egy nagyobb városban élek, ugyanakkor kb. gimis koromban kezdtem el csak havonta többször, később heti rendszerességgel bejárni a fővárosba és felfedezni azt. Budapestről, főleg akik nincsenek hozzászokva a nagyvároshoz, sokan csak azt gondolják, hogy koszos, nem lehet közlekedni és parkolni, drága minden, az emberek nem figyelnek egymásra, mindenhol szemét van, a metró állandóan leáll és valami teljesen más szemléletű emberek élnek ott, mint máshol. És Budapesten tényleg nagyon sok bosszantó dolog tud lenni és sokan állandóan csak rohannak, reggel bemennek dolgozni és utána örülnek, ha a tömegen átverekedve hazaérnek, de néha, ha meg-megállunk, észrevehetjük ennek a helynek a szépségeit is. A fővárosba én is dolgozni járok be nap, mint nap, ugyanakkor az évek alatt sikerült meglátnom a szebbik oldalát és megszeretni mindenféle „rosszaságával”, hibájával és nehézségével együtt. Budapest az egyik leggyönyörűbb város.

„Nézelődős” helyek

Nem kell nagyon különleges vagy drága helyszíneket megemlíteni ahhoz, hogy lássuk, milyen gyönyörű is tud lenni Budapest. Elég felmenni a közeli hegyekbe, hogy onnan gyönyörű kilátás nyíljon a városra. Ilyen lehet a Gellért-hegy a Citadellával, vagy a Budai-hegyek, esetleg a Várkert Bazár a budai várnegyeddel, a Halászbástyával, ahonnan a várost sokkal magasabbról szemlélhetjük, belátva a Duna egy nagyobb szakaszát, a rakpartot, illetve a pesti oldalt. Ezek mind ingyenesen látogatható helyek, alkalmasak bármelyik évszakban szabadidős programnak, amikor egy kis kikapcsolódásra vágyunk. Hatalmas sétákat tehetünk emellett a belvárosban is, vagy akár a rakparton, keresztülsétálhatunk gyönyörű Duna-hídjainkon, ahonnan talán az esti fényben pompázó várost nézni a legjobb. Ezek talán a leginkább turistacsalogató és ún. „mainstream” helyek, de az itt élők számára is érdemes felfedezni gyalogosan is ezeket a helyszíneket. Én személy szerint szeretek ezekre a helyekre járni és csak nézni a várost, a természetet, gyönyörködni benne, hiszen megannyi érdekességet és szépséget rejt magában, amit a mindennapokban észre sem veszünk, miközben mind itt van mellettünk, közel hozzánk (legalábbis a budapestiek és az agglomeráció számára).

Mit rejtenek a falak?

A táj, természet és a városkép mellett nagyon szeretem meglátni Budapest rejtett építészeti értékeit is. Bár nem vagyok építész és nem is értek nagyon hozzá, csupán annyira, amit művészettörténelem órán megtanultam, ugyanakkor lenyűgöznek a város építészeti csodái is. És itt most nem csak a Bazilikáról, a várról vagy a hidakról beszélek, hanem a forgalmas utak mellett megbúvó bérházak homlokzatairól, belső építészetéről, pályaudvarokról, kisebb templomokról, rejtett utcákról, régebbi épületek között elhelyezkedő modern épületekről vagy az egyetemekről és a vásárcsarnokokról, ahol rengetegszer megfordulunk, de sokszor eszünkbe se jut az épületet picit másképp nézni, mikor az annyira gyönyörű önmaga is. Rendkívül érdekes építészeti megoldások mellett megyünk el mindennap, és ha egy pillanatra felnézünk az útról az épületekre, láthatjuk a korábbi építészeti stílusok jegyeit a homlokzatokon, azt, hogy milyen gyönyörűen építették meg a budapesti épületeket, és lenyűgöző az is, hogy a régi stílusok mellett/között hogyan férnek meg a mostani modern épületek is. Ilyenkor picit elgondolkodhatunk azon is, hogy a fővárosunknak milyen történelme van, vagy azon, hogyan változott meg egy-egy közterület az idő múlásával.

Életérzés

Nemcsak a város látképe és gyönyörű épületei tudnak lenyűgözni, de nagyon szeretem benne a nyüzsgést, a színes programokat, a finom éttermeket, a sokszínűséget, de nagyon szeretek átutazni a felkelő/lemenő nap fényében például villamossal a Szabadság-hídon vagy busszal az Erzsébet-hídon és csodálni, ahogy a felmenő/lemenő nap sugarai visszatükröződnek a Dunán, ilyenkor minden olyan gondtalannak tűnik. Szeretek sétálni a rakparton is, a budai hegyekben, vagy bemenni egy arborétumba, ahol picit el lehet zárkózni a város zajától. De szeretek leülni egy padra, és figyelni az embereket is, ahogy mindenki jön-megy, hogy az élet folyik és nem áll meg egy pillanatra sem Budapesten.

Rengeteg emlék köt ehhez a városhoz, emellett persze én is sokszor bosszankodom pl. a tömegközlekedés miatt, ugyanakkor nem telik el úgy nap, hogy ne vennék észre benne valami újat, ami lenyűgözne.

üdv, Gabrielle