Gabrielle

Szabad örülni? - a budapesti vizes-vb margójára

2017. július 10. - bgabrielle

kkkj_1.jpgNap mint nap látom, ahogy épül a magasugró torony a Batthyány tér közelében, vagy a Lánchíd pesti hídfőjénél a grandiózus színpad a nyitóünnepségre. Figyelem a híreket, az interjúkat az úszókkal, szembejönnek az esemény reklámjai a taxikon és látom a Katinkával, Cseh Lacival vagy épp Kapás Bogival hirdetett termékek reklámjait. Körbevesz minket a várakozás, a készülődés, a nemzeti "örüljünk és szurkoljunk" együtt hangulat, ugyanakkor valamiért mégsem felhőtlen az örömöm. Pedig a sportág szerelmese és egykori űzője vagyok több, mint 17 éve. Hazai rendezésű vizes-vb szubjektív véleménye következik. 

Hasonlót éreztem már akkor, amikor az Olimpia megrendezésétől volt hangos a közvélemény. Ki ne akarna a saját hazájában, hazai sportolóknak szurkolni, vagy élőben is látni külföldi kedvenceit? Gondolom mindenki szívesen örül ezeknek a lehetőségeknek, ez nem is kérdés, ugyanakkor hideg fejjel is végig kell gondolni, hogy az ilyen volumenű dolgok mivel járnak egy ország életében, fel vagyunk-e készülve rá egyáltalán gazdaságilag, korrektségileg, szervezésileg. 

Pedig tudjuk, hogy Magyarország több nemzetközi vizes világversenyt is rendezett már, szóval tapasztalat van, nemzetközi sportdiplomáciai szinten elismertek vagyunk, más helyett vállaltuk be az idei rendezést is.. De mégis, ha ránézek reggelente a villamosról a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő színpadra vagy a Parlamenttel szemben épülő óriástoronyra, nem feltétlen csak az öröm és várakozás fog el.

A vizes-vb-vel kapcsolatban hónapok óta jelennek meg cikkek, miszerint az építkezések nem állnak olyan jól vagy a költségvetés, amit korábban terveztek rá, megsokszorozódott azóta. Természetesen tudom, hogy egy projekt ütemezése és erőforrás-felhasználása folyamatosan változik - magam is projektek tagja vagyok és kicsiben is átélem ugyanezt - ugyanakkor olyan számok és feltételezések jelennek meg, amik laikusként felvetik a kérdést, hogy ez biztosan jól van így, biztosan odakerül és annyi pénz, amennyinek annak lennie kell? Ha kicsit is őszinték akarunk lenni, erre a kérdésre a válasz az, hogy nem.. Felmerül az is, hogy ilyen feltételek mellett, ennyi ráköltéssel, kell-e nekünk mindez? Azt gondolom, hogy magával a rendezvénnyel senkinek nem lenne baja; a gond csak a körítéssel van, azzal, hogy ilyen országban, ilyen körülmények mellett nem lehet ezt bevállalni. Rengeteg pénz, rengeteg nagyzolás és túlzás, szervezetlenség, nem elkészült létesítmények, belharcok és visszaélési gyanú.. Ez az egész pedig elveszi a világbajnokság iránt érzett várakozást, örömöt, büszkeséget - ilyen (ekkora) áron nem kell nekünk hazai rendezésű világverseny. 

Mindemellett zavaró a MÚSZ körüli botrányok sorozata, a sok feltett és megválaszolatlan kérdés is. Üzengetésekből, nyílt levelekből, fél-fél mondatokból és "kitudjamiigazbelőle" cikkekből tudunk csak tájékozódni, hogy mi is történik valójában a hazai szövetségen belül és azon kívül is. Az érintettek, úgy igazán, sosem szólalnak meg, tiszta vizet öntve a pohárba. Néha az az érzésem, hogy a sport is egyre jobban bűzlik - vagy bűzlött éppen eddig is, max. kevésbé derült ki. 

A negatív dolgokat viszont muszáj félretenni, hiszen itt van egy sportág, tele rendkívül tehetséges és szerethető versenyzőkkel, amiben hosszú évtizedek óta eredményesek is vagyunk. Sokan szeretjük ezeket a fiatalokat, az emberek szorítanak értük, akarnak szurkolni, akarnak örülni. Én is részese akarok lenni az ünnepüknek, azoknak a pillanatoknak, amikre talán majd évek múlva is szívesen emlékezünk vissza. Óriási dolog az újoncoknak és a lassan kiöregedő úszóinknak (és a többi vizes sportolónak!) is ez a világbajnokság, hiszen hazai közönség előtt kapnak lehetőséget bizonyítani és válthatják valóra az álmaikat. Személy szerint én leginkább a volt edzőmnek és jelenlegi tanítványának, az ország egyik legeredményesebb férfi úszójának fogok szurkolni - meg persze mindenkinek, aki a magyar delegációt erősíti. :)

Bár elég sok negatív dolog játszik közre az általunk szervezett vizes-vb-n, de nem szabad elfelejteni a legfontosabbakat, a sportolóinkat, az edzőiket, a stábjukat, akikért lehet szurkolni, akiket lehet támogatni, akiknek lehet és szabad is örülni. Mert nem lehet ezt máshogy. Nem lehet, hogy a körülmények elrontsák mindezt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://gabrielle.blog.hu/api/trackback/id/tr6112646155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.