A nagy mínuszok nemcsak a Duna felszínét tették különlegessé, hanem több nagy hazai tavunkat is teljesen befagyasztották. Így látogattuk meg a Velencei-tavat, ami teljes egészében befagyott. Nagyon érdekes volt látni azt az embertömeget, ami most ott volt, hiszen a nyári fürdőzéseket juttatta eszembe, amikor tömve van a strand. A homokos parton átsétálva korcsolyáztunk kicsit a jégen és természetesen fotóztam is: tavat, embereket, kikötőt és hattyúkat. 

A számolás joga (Hidden figures) az 1960-as években játszódik a dél-amerikai Virginiában, ahol még erős a szegregáció a feketékkel szemben: a feketéknek hely a buszok leghátuljában van, de nem mehetnek be a könyvtár fehéreknek kijelölt részébe se. A fehérektől elkülönített mellékhelyiségek, szabadtéri ivókutak és munkahelyi konyhák, eszközök vannak kijelölve számukra. Ebben a környezetben az emberek egyszerűen nem tudják kezelni a feketék közelségét, nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzájuk. Ez abban az esetben még rosszabb, ha az asszimilálódás egy munkahelyen kell megtörténjen, ráadásul olyan területen, ahol nem hogy a feketék, de még a nők jelenléte is sokszor „elfogadhatatlan” és megkérdőjelezhető.

Korábban nem hallottam még Szurovecz Kittiről és az írásairól, a Hópelyhek a válladon az első regénye volt, amivel találkoztam és nagyon pozitív benyomást keltett. A könyvet még karácsony előtt jóval kinéztem a neten, de valamiért nem vettem meg, így mikor az egyik karácsonyi nagybevásárlás alkalmával szembejött velem a könyvesboltban, tudtam, hogy meg kell vennem.

Picit talán bugyutának is tűnik a kérdés, hiszen Budapest a fővárosa annak az országnak, ahol élek születésem óta, és mivel mindenkinek van egy képe hazánk fővárosáról, evidensek tűnhet, hogy én is azon többséghez tartozom, aki csodálja a magyar fővárost, ugyanakkor szerettem volna írni néhány gondolatot arról, miért és mit szeretek Budapestben.

Bár fehér karácsonyunk nem nagyon volt, ugyanakkor a jó hideg téli idő a nagy mínuszokkal és fagyokkal megérkezett januárban hozzánk is. Ennek az időszaknak az egyik legnagyobb látványossága Budapesten a zajló Duna volt, amelyet hatalmas jégtáblák borítottak.