Gabrielle

Pál Feri-ajánló: Elégedetten az élettel

2017. február 16. - bgabrielle

pal_ferenc850.jpg

Először voltam Nyitott Akadémia előadáson, és először láttam Pál Feri atyát élőben is. Sokat hallottam már róla és olvastam is tőle, de nem tudtam őt hová tenni, nem tudtam eldönteni, hogy szimpatikus-e vagy sem, így amikor a lakóhelyemen vele hirdettek meg egy előadást, mindenképp el szerettem volna rá menni, hogy lássam élőben is: kíváncsi voltam arra, mit „tud”.

Pál Ferit nagyon szeretik az emberek, ez abból is látszott, hogy tömve voltak a széksorok. A színpadon két darab szék volt a díszlet (ennek jelentősége lett később, a különböző emberi gondolkodásmódokat szemléltette azzal, épp hová ül), majd nemsokára megjelent Pál Feri is: egy magas, vékony, őszülő, fülig mosoly ember. Egy pap. Egy mentálhigiénés szakember. És egy hihetetlenül jó előadó. Ugyanis olyan lehengerlően, olyan szenvedélyesen kezdte (majd tartotta végig) az előadását, hogy az elején még egy kicsit szokatlan is volt ez a stílus, de aztán pedig olyan jó volt hallgatni Őt.. és annyit nevettünk! Komoly témákról beszélt, amik igazán elgondolkodtatják az embert, ugyanakkor annyi kedvesség, tisztaság és jókedv áradt belőle, hogy ez a hallgatóságra is átragadt.

Az előadásának témája a boldogság és elégedettség volt. Mikor és mitől boldog egy ember? Több ember történetén, példáján keresztül próbálta szemléltetni a gondolatait, amik nagyon elgondolkodtatóak voltak. Az előadás egy részében azt próbálta a tudtunkra adni, hogy a boldogság annyira magától értetődő és természetes dolog, ugyanakkor mindig mindenki görcsösen próbálja megteremteni azokat a pillanatokat, amikor boldognak mondhatja magát, pedig nem kéne így lennie. Példaként hozta fel a fiatal házasulandó párokat, akik sokszor több pontból álló listával keresik fel őt, ami listán még a legutolsó percig is megszervezik életük nagy napját. Mintha tervezni kéne a boldogságot, és az nem magától lenne.

Carl Rogers gondolatait is beleszőtte az előadásába, miszerint a boldogság nem állapot, hanem egy jó irányba tartó folyamat. A boldogság nem cél, inkább irány. Fontos elgondolkodni azon, hogy mit nevezünk boldogságnak – a boldogság azokat a pillanatokat jelenti, amiket pillanatnyilag néha-néha megélünk, vagy boldogság az, amikor egy ember azt tudja mondani, hogy boldog ember vagyok, annak ellenére, hogy az életében igenis vannak rossz és nehéz időszakok. Azaz nem a pillanatnyi boldogságokat kell hajkurászni, amik megszervezett dolgok sokszor, hanem hagyni zajlani az egészet. A boldogság jön magától. Nem kell görcsösen szervezgetni.

Bár nincs receptje a boldog élethez, de ha az alábbi öt pontot követjük, kicsit boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá válhatunk hosszútávon:

  1. Éljük át a pillanatokat! Ne nagyítsuk fel a szenvedést, ne dramatizáljuk túl. Természetesen szükséges megélni és átélni azt. De törekedjünk arra, hogy gyártsunk jó pillanatokat is az életünkben. Keressük fel ezeket, adjunk akár hálát naponta 3-4 boldog pillanatért a napunk végén.

  2. Életünk értelmének megtalálása! Feltétlenül higgyünk abban, hogy az életünknek van értelme. Minden életnek van értelme! Ha úgy érezzük, hogy nincs, találjuk meg, hogy mi az! Nick Vujicic, végtag nélkül született férfi történetét hozta fel példaként, aki sokáig céltalannak érezte az életét és depressziós lett. Amikor aztán ráébredt arra, hogy mi is az élete célja, teljesen máshogy látta a világot és önmagát is.

  3. Néha feledkezzünk meg önmagunkról! Sokszor mondják, hogy önmagunk legnagyobb korlátja saját magunk vagyunk, állandóan önvizsgálatot végzünk. Meg akarunk felelni önmagunknak és másoknak is. Engedjük el ezeket, hagyjuk abba saját magunk folytonos elemzését, ne görcsöljünk!

  4. Értékeljük életünk gyümölcseit! És ez a gyümölcs nem a pillanatnyi siker – hiszen az egy múló dolog. Ilyen érték vagy „gyümölcs” lehet a család, a gyermek, egy általunk létrehozott termék, írás, zene, barátok, stb.

  5. Építsünk ki tartalmas kapcsolatokat! A legfontosabb dolog az életben, hogy jó kapcsolatot ápoljunk családunkkal, barátainkkal. Pál Feri egy repülőgép baleset túlélőjének elbeszélését idézte, akinek a zuhanás előtt az járt a fejében, hogy milyen kevés pillanatot töltött el azokkal az emberekkel, akik szeretett. A zuhanás előtti pillanatban nem félt, hanem végtelenül szomorú volt az elvesztegetett beszélgetések, találkozások miatt.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon tetszett Pál Feri előadása, és ha lehetőségem lesz rá, biztos, hogy meg fogom Őt nézni még párszor. Nagyon sokat nevettem az előadása közben, teljesen kikapcsoltam arra az egy órára, miközben igazán mély gondolatokat ébresztett a hallgatóságban. Ha tehetitek, keressetek Ti is Nyitott Akadémia által szervezett előadásokat, hiszen nagyon jó témákat boncolgatnak szakértő emberekkel, az egész ország területén.

üdv, Gabrielle

A bejegyzés trackback címe:

https://gabrielle.blog.hu/api/trackback/id/tr1112267156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása